Benedek Ágota és Piri

 Legújabb blogbejegyzésünk Benedek Ágota forgatókönyvíró és kiskutyája, Piri kapcsolatáról szól. Ágota író, forgatókönyvíró. Első játékfilmjét, az Űrpikniket júliusban mutatták be. Könyvét, a Rumbarumbarumbammot olvasva döntöttünk úgy, hogy megkérdezzük, milyen is szerinte a városi kutyatartás.
Piri egyébként eredetileg Piroska, akit Toldi Miklós Szerelméről, Rozgonyi Piroskáról neveztek el, de mint olvashatjátok, az ő sorsa sokkal szerencsésebben alakul, tíz éve él boldogságban Ágotával. 

Piri az első kutyád? 

Mióta tudatomnál voltam, kutyáért könyörögtem a szüleimnek, amit ők egy ideig sikeresen ignoráltak. Aztán szerencsétlenségükre pár éves koromban találtam egy elkallódott kölyköt a nagymamám kertjében. Pontosan emlékszem rá, hogy visszasétálok a házba a vasárnapi ebédre, és úgy szorítom a kezemben a kutyát, hogy meg sem kell szólalnom. Mindenki számára egyértelmű, hogy többé nem lehet elvenni tőlem. Ezt a kutyát tekintettem az elsőnek. De a családi kutya az nagyon más kapcsolat, a Piri az első igazi társam.

Hogy keveredtetek egymás életébe?

Volt egy kiskutyánk az Ivánnal, a Piri másik gazdájával, akivel akkoriban együtt éltünk. Ennek a kutyának nagyon súlyos születési rendellenességei voltak, és ahogy cseperedett, egyre betegebb lett. Nagyjából négy hónapon keresztül ápoltuk, aztán elaltatták, hogy ne szenvedjen tovább. Ez megviselt mindkettőnket, de aztán úgy döntöttünk, mégis szeretnénk egy új kutyát, úgyhogy némi keresgélés után kiválasztottunk egy valami border collie keveréket egy honlapról. El is mentünk meglátogatni, hogy mielőtt elutazunk egy hétre, lefixáljuk az ügyet a menhellyel. Tökéletes kis kölyök volt, egészséges, nyugodt, ideális választás lett volna. Csak akkor a sáros kennel sarkából előbukkant a Piri.
 Koszos volt, csimbókos, nagyon ideges, és rettenetesen akarta, hogy észrevegyük, de sajnos amikor Iván bemerészkedett a kennelbe, elbújt, lehetetlen volt közelebbről megvizsgálni, márpedig-azt hiszem ez érthető, mi nem akartunk ezúttal kockáztatni, és csakis egy makkegészséges kutyával egyeztünk ki, úgyhogy megnyugtattuk magunkat, hogy az előre kiválasztott kölyök a jó út, érte fogunk visszamenni.

Csak az volt a baj, hogy mikor elindultunk a menhelyről, akkor én az autóban rettentő zokogásban törtem ki, hogy képtelen vagyok elfelejteni a fekete koszos kiskutyának a tekintetét. Azt a rettegést és azt az akarást. Az Iván sóhajtva az ölembe dobta a telefont, hogy JÓH, akkor hívjam fel a menhelyet, hogy a fekete, DE ha visszatérünk Barcelonából, közelebbről megvizsgáljuk a kutyát, és BÁRMI jelét mutatja rendellenességnek, akkor kizárt. Amikor visszatértünk, és a Pirit végül is kiszedték a kennelből, egyáltalán nem mozdult meg. Teltek a percek, és tényleg úgy tűnt, hogy valami nincs rendben, aztán egyszer csak mint akit kilőttek, kezdett körbe-körbe szaladgálni. Kiderült, hogy összesen csak arról volt szó, hogy nem tudta, hogyan kell a kennelen kívül viselkedni. 

A Rumbarumbamm inspirációs forrása a karanténban töltött időszak volt. Piri hogy viselte a bezártságot? És az “újranyitást”?

Egy ilyen helyzetben a Piri csak akkor feszült, ha mi is feszültek vagyunk. Különben amíg lehet az én lábamnál, vagy az Iván lábánál heverni, addig köszöni szépen, neki tökéletes az élete.

Mennyi időt töltötök a szabadban? Mi a napi rutinotok?

Nem erőszakos, jelzi, ha reggel ki akar menni, de nincs ez a “sajnos hajnal 5-kor kelek, mert a kutyám 5-kor akar vizelni” típusú megvesződés. Ő alkalmazkodik hozzánk, mi pedig szem előtt tartjuk az igényeit. Például biztos, hogy akkor is van három séta, ha egész nap otthon kell lennem, ebből pedig egy lehetőleg nagy futkározás. 

Pirit magaddal viszed mindenhova? Például nyaralni? 
Mi volt eddigi közös életetek nagy kalandja?

Nem, mivel mi elvált szülősen csináljuk már hosszú évek óta. Kényelmesen adogatjuk a kutyát, ha valamelyikünk elutazik, vagy olyan dolga van, amit egyszerűbb a Piri nélkül, esetleg neki jobb, ha nincs jelen. Nagyon kényelmes. Szerintem az ő legnagyobb kalandja az volt, amikor túlélte, hogy kioperálják belőle az Iván Martens-ének a talpát. Az nekünk is jó nagy kaland volt...

Piri volt már veled Amszterdamban? 
Tapasztaltál különbséget az amszterdami kutyás élet és a budapesti között?

Nem volt. Egyszerűen csak az a különbség, mint minden másban. Kulturáltak, tiszták, barátságosak. Dehát ezek csak az első benyomások. Az nagyon feltűnő, hogy rettenetesen trendi ott  most a labradoodle. Minden méretben, színben, fazonranyírásban. Tele vannak vele a holland biciklikosarak.

Együtt alszotok?

Nehehehehem. Ez egy határ, ami nem csak miattam fontos. A Pirinek kikupált, de erős szeparációs szorongása van, fontos, hogy ne legyen folyton a sarkamban, át lehessen küldeni a másik szobába, vagy a helyére, egyszóval, ne legyünk mindig összetapadva.

Van olyan, amit azóta csinálsz, hogy Piri veled van?

A sétát. Kutya nélkül is.

Mire tanított meg téged Piri?

A kutya nagyon jó tükör. Ha egy állatot kell kezelned, rögtön világossá válnak a gyengeségeid. Például a türelmetlenség. Ez volt az első szembetűnő dolog, amiben fejlődnöm kellett.

Te mire vagy a legbüszkébb, amit neki tanítottál?

A bizalom. Rémes állapotban volt, mikor elhoztuk a menhelyről. Lehetetlen volt hozzáérni, mert azonnal összepisilte magát félelmében. Óriási munka volt elérni, hogy bízzon bennünk, aztán egyre táguljon a kör. Azért erre nagyon jó gondolni, hogy sikerült.

Van olyan a nevelésben/gondozásban, amit jelenlegi tudásoddal másképp csinálnál?

Nem jut eszembe ilyesmi. Mindig mindent megpróbáltunk, ha el akartunk vele érni valamit. Sokszor keserves volt, de mindketten nagyon tudatosak maradtunk.

Mi döbbentett rá először arra, hogy VAN egy kutya, akiért te felelsz? Nem volt ijesztő?

Nem, bennem ez a fajta felelősség inkább meleg érzéseket kelt. Plusz, ahogy mondtam, egy egészen elvetemült szint, ahonnan én jövök, kutyás könyvekkel aludtam gyerekkoromban, egyszerűen a világomnak a kezdetektől elengedhetetlen része a kutya. 

A könyvedben többszöszor is megjelenik Piri.
Van olyan munkád, amiben ő inspirált téged?

Az Űrpiknikben, amit én írtam, megjelenik egy kutya, és Piri a neve. De ehhez a film rendezője ragaszkodott, mert jó barátságot ápolnak a kutyámmal.

Fel tudsz idézni egy olyan alkalmat, amikor nagyon bosszús voltál miatta, és egyet, amikor “legjobban” szeretted őt?

Hát rengeteg könyv bánja ezt a szeparációs szorongást, és fel tudok idézni egy melltartót is, amit különösen szerettem. 

Ami pedig a szeretet illeti...ahogy már említettem, a Piri nagyon reszketeg volt, mikor elhoztuk. Napokig nem lehetett megsimogatni, csak lapult a párnáján, és idegesen pislogott. Én türelmesen ültem a közelében és vártam. És vártam, és vártam, míg egyik nap nagy sóhajjal nekiveselkedett és a párnáról átkuporodott az ölembe. Semmihez se fogható érzés volt.

Mit gondolsz a városi kutyatartásról?
Neked mi okozza a legnagyobb kihívást vagy épp örömöt ebben?

Hogy kivitelezhető. Ha egy kutya rendesen meg van mozgatva, nincsen neki semmi baja a lakással, sőt. De, és akkor a kihívás részéhez érünk, Budapest elég rosszul áll, ami a parkokat illeti. A legtöbb helyre tilos kutyát vinni. És ez egy másik problémakörhöz vezet: a gazdák sem elég figyelmesek. Csomóan képtelenek kontrollálni a kutyájukat, vagy hihetetlen, de még mindig előfordul, hogy nem szedik fel a kutyakakát. 

Ha adhatnál 3 tanácsot egy friss, budapesti kutyás gazdinak, mik lennének azok?

Az első tanácsom a kutyaválasztás, még mielőtt friss gazdává válik valaki. Az, hogy melyik kutya “néz ki jól”, az nem tájékozódás. Kis utánajárással ki lehet választani azt a kutyát, ami nekünk való. Az életmódunkhoz, a tapasztalatunkhoz, a környezetünkhöz. Látom, hogy sokan elcsúsznak ezen a ponton. 

A másik: nem kell mindig beszélgetni, csak mert mindkettőnknek van kutyája. A halálom a járdán automata pórázzal keresztbeeresztett kölyökkutya, hogy megállítson minket, és egymásra csodálkozzunk. Rettentő cuki, de na. Lesz még alkalom, nem kell aggódni. 

És a harmadik éppen ez: az automata póráznak semmi értelme. Nincs a kutyád szabadon, de pórázon sem. Lehetetlen irányítani, cserébe egy “ahj jaj jaj bocsi” gabalyodásban vagy az egész Moszkva térrel. 

Van “titkos” sétahelyetek? Ha van, elárulod, mi az?

Haha.

Fotó: Kárász Karolina 

A fotókat a Corvinus Egyetem környékén és a COFFEEWORKS teraszán készítettük betartva a biztonságos távolságot. Köszönjük @coffeeworks :)
Piri a MADZAG Basic nyakörvét viseli Lilac és Saffron színekben és New Wave nyakörvét Pearl Pink színben
100 cm-es Simple leash pórázzal Pumpkin színben, 100 cm- es Simple Leash Ultra thin pórázzal Pearl Pink színben
Basic Bagpouch zacskótartóval  Aqua és Dark grey színekben